Lopar
Lopar valójában egy félsziget Rab szigeten és a homok paradicsomaként ismert talán a leginkább. Az egyébként meglehetősen ritka homokos strandoknak (Podšilo, Ciganka, Rajska, Livačina és Sahara) és a sok rejtett öbölnek köszönhetően tökéletesen megfelel a legcsodálatosabb egyéni és/vagy családi nyaraláshoz Horvátországban.
Lopart több kisebb-nagyobb sziget veszi körül, amelyek tökéletesek egy-egy kirándulásra (nagyobbak: Sveti Grgur és Goli Otok, illetve kisebbek: Maman, Šailovac, Lukovac, Kaštelina, Stolac és Školjić, stb.). Ezek mellett a Medova Buža barlang is érdekes lehet.
A kontinentális hatásokkal néha küzdő, vegyes mediterrán klímának köszönhetően a flóra gazdag és különféle mediterrán vadon élő növényekből tevődik össze. A vadak közül találkozhatunk nyulakkal, fácánokkal és néhány ragadozó madárral is. Grgur szigetén nagyvadak (szarvasok, őzek) élnek, valamint palackorrú delfinek is úszkálnak a környező tengerben. Ha erőfeszítéseket teszünk és van egy csepp szerencsénk, akkor láthatjuk is őket.
Rab és Lopar kulturális öröksége
Horvátország nagy része, beleértve a szigetekkel tarkított tengerpartot is, viharos történelme során lakott, meghódított és felszabadított is volt, de minden itt élő generáció örökségül hagyta felismerhető identitásának nyomait. Városfalak, temetők és legfőképpen az épületek, ezek közül pedig a középkorban épültek adják Rab és egyes városok különleges megjelenését.
A városfallal és négy jellegzetes toronnyal körülvett félszigetről igazán különleges kilátás nyílik Rab városára. Rab kulturális örökségével való ismerkedésünk még rossz idő esetén is igen érdekes időtöltés lehet, hiszen szűk utcáin sétálgatva számos érdekességgel ismerkedhetünk meg, ezek pedig a következők: a sziget híres családjainak címerei, terek, Szt. Mária, Szt. András és Szt. János templomai, Szt. Antal kolostorai, hercegi ház, városi szőlőtőkék, Dominis-Nimir palota stb.
A város és a sziget gazdag kulturális és történelmi öröksége igen korai időszakokra nyúlik vissza. A múlt században, azaz a hatvanas évek elején kilenc őskori lelőhelyet találtak Lopar félszigetén, amelyek bizonyítják az élet folytonosságát ezeken a területeken. Számos történelmi lelet bizonyítja, hogy ezen területek már a római ókorban lakottak voltak.
Geopark Lopar
A fáradhatatlan kutatók semmiképpen sem kerüljék el a nevezetes Lopar Geoparkot, hiszen itt rengeteg mindent tudhatnak meg maga a hely és a sziget történelméről. Akár 50 megjelölt ponton lehet megtekinteni a szokatlan alakú sziklákat, köveket, földtani profilokat és természetesen az igen ritka növényzetet. A félsziget részben sziklás, részben pedig sűrű növényzet borítja.
Lopar Geopark biztosan rendelkezik egy érdekes és aktív desztináció minden tulajdonságával. Az aktív gyaloglók és/vagy kerékpárosok ezt egy igen izgalmas 20 kilóméteres ösvényen fedezhetik fel, illetve ismerhetik meg. A valódi gyöngyszemei a területnek a homokos strandjai, a sziklás lejtői, karsztjai, illetve a növényzete. Ugyanitt fellelhetők a kövekben megmaradt fosszilis maradványok. A régészeti ásatások kőkorszaki lelőhelyeket tártak elénk, amelyekben kézzel készített kvarc tárgyakra bukkantak. A szintén itt, de valamivel később fellelt sírok alapján a területet liburnok lakták.
A Gromačica egy helyiség sírkamrával, amelyben különböző bronztárgyakat és kerámiaedényeket találtak, amiket a valamivel később élt rómaiaknak tulajdonítottak.
Sveti Marin
Sveti Marin egy keresztény szent, aki a 4. század elején született Loparban és természetes halállal halt meg 366-ban a san marinói Monte Titanóban. Diokleciánusz császár üldöztetése idején Marin barátjával, Leóval együtt elhagyta szülőföldjét és a romos Riminiben telepdtek le 298-ban. Kőfaragókként vettek részt a város újjáépítésében.
Munkásságuk során terjesztették a kereszténységet, melynek következményeként a helyi püspök Szt. Gaudentius esperesekké avatta őket. Ezután eretnekek elleni misszióba indultak. Útjaik elváltak, hiszem Marin Monte Titano dombján telepedett le, ahol 301-ben köztársaságot alapított, mégpedig a San Marino Köztársaságot. Leo hasonlóan cselekedett – megalapította San Leo városát a szomszédos Montefeltron.
Sveti Marin ünnepe szeptember harmadikára esik és ez San Marinóban nemzeti ünnepet is jelöl. Emellett pedig a kőfaragók, esperesek és a hamisan megvádoltak védelmezője.
A világon a név követkető formái ismertek: Marinao, San Marinói Marinus, Marinus Dalmatinac és Dalmáciai Marinus, Angliában „saint Marinus”, Olaszországban pedig „san Marino”.
Gasztronómia
Rabon és Loparon, valamint a többi tenger melletti turisztikai desztináción is kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a gasztronómiai szokásoknak és a kiváló helyi alapanyagokból készült ételek hagyományos elkészítésének. A sziget elhelyezkedése önmagában meghatározó az étkezési szokások tekintetében, így nem meglepő, hogy elsősorban a tenger gyümölcseire és a mediterrán környezetre támaszkodik. A szigeten a hagyományos életmód jellemző, ami azt jelenti, hogy az itt élők nagyrészt még most is halászattal és mezőgazdasággal foglalkoznak.
A hazai lakosság alapélelmiszerei közé tartoznak a halak és a tenger gyümölcsei, így az érkező látogatók esetében sincs ez másképp. Az ételkínálat valóban sűrű – szardínia, polip, sügér, angolna, a halak királya. A háztartások többsége, illetve a vendéglátóegységek is készítenek, illetve kínálnak különféle húsleveseket, polipsalátákat, polipot tojással, töltött tintahalat, kagyló- vagy garnélarák pörköltet, grillezett kékhalat, skorpióhalat tekercsben, haltálat, sült tonhalat és más egyéb ételt.
A tengeri és kerti természetes és egészséges alapanyagokból készült ételekben való megelégedését garantálják a csúcs minőségre törekvő vendéglátóegységek, a dolgozók a gasztronómiai szaktudásukkal és nem utolsó sorban maga a mediterrán légkör.
Flóra
Rabon és a környező szigeteken mintegy 780 növényfaj nő. Valamikor sok medunatölgy volt jellemző (a mai kietlen Kamenjakon), ma pedig az Adria legnagyobb tölgyes ültetvénye (Dundo-erdő) található meg itt. Különleges ritkaságként nő Rabon a siket juhar és a ritka hegyi cserje – a hegyi harcsa. A lombhullatókon kívül fenyvesek is jellemzőek – jellegzetesen az Aleppo, tengerparti, feketefenyő és a mandulafenyő.
Különleges gyöngyszeme a növényzetnek az emberi kéz által beültetett Komrčar városliget, ahol Aleppó, tengerparti és feketefenyő, tölgy, lucfenyő, ín, ciprus, pavitinát, vadrózsa, borostyán, indiai füge, mirtusz, útifű és még sok más faj nő. Rab leggyakoribb növényei a mediterrán és Dél-Európa virágelemei – lucfenyő, füge, nád, tövis, sóska.
A tengerhez közelebb, sósabb talajon egy kicsi, de annál szebb növény is helyet kapott. Kék virága kitűnik a mészkő alapon, neve pedig kígyózó sóvirág. Lopar talaja homokos, de termékeny, így természetesen alkalmas egyes növények termesztésére pl. szőlő, olajbogyó, füge és más fajták. A lopari pumidor (paradicsom) és a burgonya különös árai jelzik minőségüket.
Fauna
Amennyiben az állatokat vizsgáljuk, kiemelt szerepet kapnak a birkák, de a természetben leggyakrabban nyúllal, fácánnal és néhány ragadozó madárral találkozhatunk. A közeli Sv. Grgur szigeten nagyvadakkal is találkozhatunk pl. dámszarvassal vagy őzzel.
Rab tengerének felszínalatti jellegzetes állatai a csikóhal és az angolna, de más különféle halak, rákok és kagylók is színesítik a víz alatti világot a búvárok örömére. Ugyanitt palackorrú delfinek csoportja is él, így egy kis szerencsével játékuk emlékezetes jeleneteinek szemtanúi lehetünk.
Az Adriai tengerben eddig 5647 gerinctelen állatfajt jegyeznek (amiből egy fajt tartanak nyilván, mint endemikust), ebből 451 halfajtát (6 endemikus), 3 tengeri teknőst (gerincteknős, zöldteknős és hétcsíkos sás) és 4 emlősfajt, akik folyamatosan jelen vannak a víziterületen. Emellett alkalmanként megjelennek a mediterrán fóka és néhány bálna.